Ezek a gyümölcs formájú monodesszertek most hatalmas trendnek számítanak – nemcsak a cukrászvilágban, hanem az ASMR-t kedvelők körében is. A kulcs pedig nem más, mint a tökéletesen roppanós fehércsoki réteg.

Mitől lesz roppanós a csokibevonat?

A látványos „crack” hang nem véletlen. A titok a csokoládé összetételében és hőkezelésében rejlik. A klasszikus fehér csokoládé önmagában túl lágy lenne: magas a zsírtartalma, és ha csak megolvasztjuk-lehűtjük, matt, puha bevonatot kapunk.
A mestercukrászok viszont extra kakaóvajat adnak hozzá – és nem is keveset.

A kakaóvaj szerepe:

• Megnöveli a csokoládé olvadáspontját, így a réteg nem olvad el azonnal kézmelegtől.
• Keményebbé és törékenyebbé teszi a bevonatot, ami a jellegzetes, „üvegszerű” roppanást adja.
• Segíti a vékony, egyenletes réteg kialakítását, ami nem nehéz, mégis stabil marad.
• Vagyis igen: valóban a hozzáadott kakaóvaj az egyik fő titka annak, hogy a fehércsoki-héj olyan szépen pattanjon szét.

De ez még nem minden – a temperálás is számít!

A kakaóvaj csak akkor működik jól, ha a csokoládét megfelelően temperálják. Ez egy pontos hőkezelési folyamat, amelynek során a kakaóvaj-kristályok stabil szerkezetet kapnak.
Ha túlmelegíted vagy túl hidegen öntöd, a csoki vagy rágós, vagy porózus lesz. A profi cukrászok ezért precíz hőmérséklet-íveket követnek (fehér csokinál 27–29 °C körül dolgoznak), hogy a csokiburok tökéletesen roppanjon.

A gyümölcs alakú illúzió

A trendi monodesszertek nemcsak ízben, hanem látványban is tökéletesek: a belsejük általában mousse vagy gyümölcsös zselé, kívül pedig tükörsima, festett fehércsoki-réteg. A bevonat gyakran formába öntve készül, majd fagyasztás után kerül a végső „festésre”, airbrush-technikával.
A roppanás tehát nemcsak hang, hanem a textúrák játéka is: kívül rideg, belül krémes – ezért olyan borzongatóan kielégítő nézni (és hallani).