A marcipán massza lehet egyszeres, kétszeres, háromszoros, ahol ez a jelző a mandula és a cukor arányát jelenti. Az egyszeres marcipánban fele-fele a mandula és a cukor aránya. Minél nagyobb a szám, annál több benne a cukor. 

Története: Amikor 1347–1353 között a legnagyobb európai pestisjárvány tombolt, és Európa lakosságának egyharmadát elpusztította, létfontosságúvá vált, hogy olyan új élelmiszereket találjanak ki, amelyek nem romlanak könnyen, és sokáig eltarthatók. Egy legenda szerint Milánóban egy Márton nevű pék próbálkozásának eredménye volt az olajos magvakból gyúrt mézes pogácsa, és innen ered a marcipán elnevezés (marci-panis, panis martius), ami tehát azt jelenti, „Márton kenyere” (németül Markusbrot).

Mások szerint a marcipán (marzapane, vagyis mézeskalács) olasz közvetítéssel került Európába, valószínűleg Törökországból, Iránból vagy Irakból, ahol a marcipán őse a háremhölgyek csemegéje, egy keleti fűszerekkel ízesített édességféle volt.

Mint oly sok mindennek, a marcipánnak is számtalan eredettörténete van, ez csak kettő a sok közül. A lényeg, hogy a marcipán egy sokoldalúan használható cukrászati alapanyaggá vált, akár ízesíteni, pl tortalapok közé, akár tölteni pl. bonbonok, akár burkolni, akár díszíteni, figurákat készíteni szeretnénk, a marcipánhoz bátran nyúlhatunk!