Marbellíta history - a puding

Ahogy beköszönt a hűvös idő, a családunkban eljön a puding időszaka. Igen, mi forrón esszük, kevés fagyasztott gyümölccsel, csokireszelékkel, vagy édes, omlós keksszel mártogatva. Pillanatok alatt készen van és pillanatok alatt átmelegít!
Bár az első pudingok szinte biztosan sósak és a véreshurkához hasonlóak voltak, itthon a puding csak édes lehet. Angol nyelvterületen sokszor a desszert szinonímájaként is használják a szót, és ha sós változatára utalnak, mindig konkrétan néven nevezik. Pl. Yorkshire puding, vesepuding stb.
Szóval a puding jobbára édesség, bár sós, húsos, tésztás változatai is léteznek világszerte. Édességként olyan ételt jelöl, amely kocsonyás, szivacsos vagy krémszerű állagú, tejből vagy gyümölcsléből készül valamilyen sűrítő anyag (keményítő, liszt, rizs, tápióka, kenyér, tojás stb.) felhasználásával. Készülhet főzve, gőzön és sütéssel is. Magyarországon korábban a liszt, tojás, tej, gyümölcsök, csoki vagy vanília keverékéből főzött puding volt a legelterjedtebb, ma már az előre gyártott dobozos verziók is népszerűek, akárcsak a világ más országaiban.
(forrás: wikipedia)
Főzési tipp: így nem ragad le a puding: A tej nagyrészét feltesszük főni, a pudingport csak annyi tejben keverjük ki, hogy éppen fel tudjon oldódni benne (kb. 1,5dl) A tejbe csak akkor öntjük, amikor az már majdnem forr - erősen gőzölög - és gyors kavarással elkeverjük, szinte azonnal sűrűsödik! Ha édesítetlen a porunk, akkor csak ilyenkor érdemes cukrozni, édesíteni. Azonnal lehúzzuk a tűzhelyről és forrón tálkákba adagoljuk!
#marbellita #marbellitahistory #puding
Oldalunkon a legjobb felhasználói élmény és a közösségi funkciók biztosítása érdekében sütiket (cookie) használunk. A sütik használatának részletes leírását az Adatkezelési tájékoztatóban találod.