Kezdhetjük úgy a történetet, hogy már ókori rómaiak is.. de végülis igaz, mert két vaslap között kisütött ostyát már ők is készítettek, a nevét és a formáját azonban csak sok száz évvel ezelőtt kapta meg, amikor méhkaptár (franciául: gaufre) mintázatú sütőlapot használtak a sütéshez. Németül a méhlép wafel, ezért német nyelvterületen és amerikában is ez elnevezés terjedt el.  

Bár sokan úgy vélik, hogy az édesség amerikából származik, oda csak az 1964-es világkiállítás alkalmával jutott el, de azonnal helyet követelt magának az amerikai asztalokon, főként reggelire fogyasztják, ropogósra sütött bacon-nel, juharsziruppal.

A gofri fajtái

A gofrinak három típusa létezik: a belga gofri (sütőporos gofritészta kristálycukorral készül, picit tömörebb a késztermék), a brüsszeli gofri (élesztős, édesítés nélküli gofritészta, légiesen könnyű végeredménnyel) és a liége-i gofri ami szórócukorral készül, sűrű, nem is folyékony tésztából, amit nem terül el a lapon, hanem a forró vaslapok nyomják mindig kerek formára.

Azért nálunk a mogyorókrémes és a baracklekváros gofri a klasszikus, most azt ajánljuk, hogy próbáljatok ki egy csokikrémest is. Hozzá, hogy ne legyen magányos a belga gofri, készítsünk belga csokoládéból könnyű csokikrémet. Vihetjük a készresütött gofrit a strandra is, akár a ropogós gofrit akár a tömörebbet szeretjük, a nap végén biztosan örül neki mindenki!